Facebook megosztás
Ha tetszik, oszd meg mással is oldalunkat!
Hírlevél
Iratkozz fel hírlevelünkre, és megajándékozunk a "Féltékenység kezelése" című teljes cikkünkkel! A hírlevélből tájékozódhatsz a pontos megjelenésről, akciókról.
Regisztráció, belépés
A bejelentkezéshez fiók létrehozása szükséges!



Keresés
Hirdetések
Címlap Gyermeklélek Gyermek érkezése a családba

Gyermek érkezése a családba

Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 
FacebookIWIWTwitter

 Gyermek érkezése a családba

Kilenc hónap hosszú idő, amely eltelhet örömteli várakozással, készülődéssel, bizakodással, akár szorongással is. Fiút vagy lányt szeretnénk? Mindegy, csak egészséges legyen! Ahogy múlnak a hónapok, megtudjuk, hogy kislány vagy kisfiú rúgkapál a pocakban. Itt az ideje a naptár lapozgatásának, nevet választunk a kicsinek. Lassanként kezd részt venni az életünkben. Gondolunk rá, szeretgetjük, simogatjuk, nevét ízlelgetjük, becézgetjük. És eljön a nagy nap (vagy éjszaka), végre itt van, megérkezett közénk, elfoglalja méltó helyét a család kellős közepében.

Boldogan hazavisszük, és elkezdődik új életünk. Átérezzük azt a csodát, hogy két ember egy pár helyett család lett – ennek minden örömével és felelősségével együtt. Státusaink megváltoztak, szülők lettünk. Szabadságunk odalett, cserébe új értelmet nyert az életünk. Feladatok sokaságát kell hirtelenjében megoldanunk. Ezek némelyikét számba vettük, más részüket nem is gondoltuk át. Nappalunk és éjszakánk minden percét áthatja a tudat: itt van, lélegzik, és szüksége van ránk. Szükségletei felsorolva kevesek (éhes, fáj a hasa, tele a pelenka stb.), de állandó készenlétet igényelnek. Ha sír, akkor vajon mi baja lehet, ha nem sír, akkor miért nem, ha alszik, eleget alszik-e, ha evett, jóllakott-e? Számtalan kérdésünk örvénylik körülötte.

 Soha ne fukarkodjunk a dicsérettel, a szeretetteljes öleléssel, örömünk kifejezésével!

Első gyermekünk születése előtt gondosan elolvassuk a csecsemőgondozásra vonatkozó szakkönyveket, és ebből ismereteket szerzünk a gondos szülői magatartásról. A kérdéseket megpróbáljuk megválaszolni. Külön szobában altassuk gyermekünket, vagy a közös hálószobában? Akkor etessük, ha megéhezik, vagy akkor, ha ennek – a könyv szerint – eljött az ideje? Felvegyük-e, ha sír, vagy hagyjuk, hadd sírjon, erősödjön a tüdeje? Aztán ahogy telik-múlik az idő, „megvilágosodunk”, és azt tesszük, amit anyai, apai szívünk diktál, amire a mi kis csemeténknek szüksége van, és amire az átvirrasztott éjszakák után képesek vagyunk. Időközben megszokjuk, kitapasztaljuk egymást, és létrejön egy új egyensúly, amelyben működik a család, és egészségesen fejlődik a csecsemő.