  
Mekkora szerepe van egy anyának a család összetartásában? Önöknél hogyan oszlanak meg a háztartási és a gyermeknevelési feladatok?
Optimális esetben a nők tartják össze a családot. Nagyon sok múlik rajtunk. A szervezésrésze mindenképpen. A férjemmel mi nagyon hektikusan dolgozunk. Ő filmes, ismerjük egymás időbeosztását, van, hogy neki hat hónapig semmi nincs – amit szintén nagyon nehéz elviselni −, de utána öt hónapig gyakorlatilag nem látjuk. Ezt nagyon nehéz egy kisgyermeknek megmagyarázni, de két-három nehéz hét után megszokja, mert utána az ő papája el tud érte menni, ott van vele, miközben a másé nem… Amikor a férjem forgat, akkor én viszek nagyobb terhet, ha nekem van dolgom, akkor ő. Nekem nincs már ennyire szélsőséges munkabeosztásom – és én akartam így, hogy ne legyen.
Bővebben...
 Szinte egymást követik a tehetségkutatók, hogy bírod ezt az iramot?Amikor nem egymást érik a tehetségkutatók, akkor is van/volt elég dolgom mostanában és az elmúlt években is, a hajtás része eddig is megvolt, csak más típusú dolgokban. A változás ilyen szempontból nem olyan nagy, nyilván jobban feltűnik, amikor egy ilyen nagyobb szabású műsor, mint a Csillag születik van a képernyőn. Tavaly tavasszal a Királynő című műsorral voltunk elfoglalva, mindig van mivel bíbelődni. A szerkesztői munkám nem változott, az ugyanúgy zajlik, mint eddig, csak most szombatonként ott vagyok a képernyőn, ezért a Reggeliben is kevesebbet látnak – ezek nagyjából kiegyenlítődnek. Amikor volt lehetőség az év elején, akkor elszaladtunk egy rövid pihenésre a férjemmel, hiszen a nyár már biztosan be van táblázva az X-Faktor miatt, és nem nagyon lesznek hosszabb nyaralásra lehetőségek, úgyhogy volt egy kis pihenés az év elején.
Bővebben...
 Szigetváron nőttél fel. Milyen volt a 70-es években gyermekként a vidéki élet?
Teljesen harmonikus és normális. Mi akkor egy átlagos szinten éltünk, tökéletes boldogságban és elégedettségben, akkoriban én semmiben nem szenvedtem hiányt. Nagyon jól éreztem magam az óvodában és iskolában, anyukám óvónő volt, úgyhogy jó előre ismertek az óvónők, akikhez kerültem. Ez egy kisváros, szinte mindenki ismer mindenkit, és akik csak távolról ismerik egymást, azok is köszönnek egymásnak. Ez abból a szempontból jó, hogy az ilyen kis közösségeknél talán jobban oda lehet figyelni a gyerekekre, nehezebben képzelhető el, hogy kallódik egy gyerek, vagy olyan helyekre téved, ahova nem szabad, és valaki szól jóindulatúan a szülőnek vagy magának a gyereknek. A falvaknak és kisvárosoknak ezek a legfontosabb értékei, hogy valódi közösségek léteznek még.
Bővebben...
Milyen álmaid voltak gyerekkorodban, s mi az, amit meg tudtál valósítani belőlük?
A szüleim elmondása szerint elég önfejű és makacs gyerek voltam, nem volt egyszerű velem, egyke voltam. A szüleim korán elváltak, visszakerültem a nagyszülői házhoz, ahol a nagyapám iszonyú szigorú volt. Ő volt a férfiminta nekem. Anyám dolgozott, leginkább velük töltöttem az időmet. Elég korán elkezdtem sportolni, a mozgás abszolút meghatározta a korai éveimet. Ez leszűkült a szertornára és a ritmikus sportgimnasztikára, majd két év balettintézetre, s akkor nagyon magamra találtam, úgy éreztem, ez nekem egy nagyon jó önkifejező eszköz, ebben éltem ki mindent. Nem nagyon mentem moziba, kirándulni meg hülyéskedni, mint a többi gyerek. A sport lefedte az életemet, jöttek is az eredmények.
Bővebben...
|
|
Sztárinterjú
