Címlap 
Sztárinterjú Született szülő – exkluzív interjú Jakupcsek Gabriellával
Sztárinterjú Született szülő – exkluzív interjú Jakupcsek Gabriellával
Született szülő – exkluzív interjú Jakupcsek Gabriellával
Mekkora szerepe van egy anyának a család összetartásában? Önöknél hogyan oszlanak meg a háztartási és a gyermeknevelési feladatok?
Optimális esetben a nők tartják össze a családot. Nagyon sok múlik rajtunk. A szervezésrésze mindenképpen. A férjemmel mi nagyon hektikusan dolgozunk. Ő filmes, ismerjük egymás időbeosztását, van, hogy neki hat hónapig semmi nincs – amit szintén nagyon nehéz elviselni −, de utána öt hónapig gyakorlatilag nem látjuk. Ezt nagyon nehéz egy kisgyermeknek megmagyarázni, de két-három nehéz hét után megszokja, mert utána az ő papája el tud érte menni, ott van vele, miközben a másé nem… Amikor a férjem forgat, akkor én viszek nagyobb terhet, ha nekem van dolgom, akkor ő. Nekem nincs már ennyire szélsőséges munkabeosztásom – és én akartam így, hogy ne legyen.
Nem könnyű manapság a szülők helyzete. Ön szerint melyek a legfontosabb dolgok, amelyekre oda kell figyelni?
Az idő, amit nem szánunk egymásra. Szerintem ez a kulcskérdés. Meg a közös élmény. A gyerek a közös élményeket és a közösen eltöltött időt viszi tovább, ezt semmivel nem lehet pótolni.
Vannak elvárásai gyermekeivel szemben?
Megmondom őszintén, vannak. Ez nekik nem lehet könnyű, de én egy megengedő-elváró vagyok. Lehet a-t, b-t, c-t mondani, csak a semmit nem lehet mondani. Alternatívákat elfogadok, de a semmit, azt nem fogadom el. Oldalra lépni lehet, de nem haladni, azt nem lehet.
Szigorú anya, vagy inkább kényeztető?
A férjeim szerint nem vagyok szigorú. Szerintem majdnem minden úgy van, ahogy azt el akartam érni a gyerekeimnél, amit nem értem el, azt meg erőszakkal úgysem lehet. Amerre lehetett őket befolyásolni, arra tudtam is.
Optimális esetben a nők tartják össze a családot. Nagyon sok múlik rajtunk. A szervezésrésze mindenképpen. A férjemmel mi nagyon hektikusan dolgozunk. Ő filmes, ismerjük egymás időbeosztását, van, hogy neki hat hónapig semmi nincs – amit szintén nagyon nehéz elviselni −, de utána öt hónapig gyakorlatilag nem látjuk. Ezt nagyon nehéz egy kisgyermeknek megmagyarázni, de két-három nehéz hét után megszokja, mert utána az ő papája el tud érte menni, ott van vele, miközben a másé nem… Amikor a férjem forgat, akkor én viszek nagyobb terhet, ha nekem van dolgom, akkor ő. Nekem nincs már ennyire szélsőséges munkabeosztásom – és én akartam így, hogy ne legyen.
Nem könnyű manapság a szülők helyzete. Ön szerint melyek a legfontosabb dolgok, amelyekre oda kell figyelni?
Az idő, amit nem szánunk egymásra. Szerintem ez a kulcskérdés. Meg a közös élmény. A gyerek a közös élményeket és a közösen eltöltött időt viszi tovább, ezt semmivel nem lehet pótolni.
Vannak elvárásai gyermekeivel szemben?
Megmondom őszintén, vannak. Ez nekik nem lehet könnyű, de én egy megengedő-elváró vagyok. Lehet a-t, b-t, c-t mondani, csak a semmit nem lehet mondani. Alternatívákat elfogadok, de a semmit, azt nem fogadom el. Oldalra lépni lehet, de nem haladni, azt nem lehet.
Szigorú anya, vagy inkább kényeztető?
A férjeim szerint nem vagyok szigorú. Szerintem majdnem minden úgy van, ahogy azt el akartam érni a gyerekeimnél, amit nem értem el, azt meg erőszakkal úgysem lehet. Amerre lehetett őket befolyásolni, arra tudtam is.
„Viszonylag jól kezelem a személyes konfliktusokat, de nagyon megvisel. Az elintézési módnál nagyon észnél vagyok, de utána megszenvedem. ”
Akkor sikerként éli meg?
A sikert nem lehet kimondani, mert tudja, teljesen mindegy, hogy mit végez el, utána úgyis jön az a mérhetetlen szorongás, hogy milyen felnőtt élete lesz, az még előttem van, szeretném látni, hogy boldogul. Az nem elég, hogy vizsgázik, diplomázik, milyenek a párkapcsolatai. A kicsiért még nincs mit izgulni, a nagyobbakért ilyen értelemben jobban aggódom. Most jön az, hogy na igen, de a tanult dolgokat hogyan tudják kamatoztatni, hogyan tudnak boldogulni, milyen minőségű életük lesz. Igazából a teszt még nem zárult le. (Nevet.)
A sikert nem lehet kimondani, mert tudja, teljesen mindegy, hogy mit végez el, utána úgyis jön az a mérhetetlen szorongás, hogy milyen felnőtt élete lesz, az még előttem van, szeretném látni, hogy boldogul. Az nem elég, hogy vizsgázik, diplomázik, milyenek a párkapcsolatai. A kicsiért még nincs mit izgulni, a nagyobbakért ilyen értelemben jobban aggódom. Most jön az, hogy na igen, de a tanult dolgokat hogyan tudják kamatoztatni, hogyan tudnak boldogulni, milyen minőségű életük lesz. Igazából a teszt még nem zárult le. (Nevet.)