Vannak dolgok, amelyeket könnyű, és vannak, amelyeket nehéz meghatározni. Így vagyunk az érzelmekkel is: némelyeket könnyű, míg másokat nehéz definiálni. Ez utóbbiak közül is kiemelkedik a boldogság: nemhogy a tankönyvekben, de még az internetes honlapokon sem lehet jó meg­határozást találni rá!

A pszichológiában gyakori, hogy ha egy fogalmat nem tudnak pontosan megadni, megpróbálják azokat az elemeket listába szedni, amelyek az adott jelenséget jellemzik – ezt hívják „osztenzív” (leíró) definíciónak. A dologban az a bökkenő, hogy a boldogság fogalom esetében még ilyen leíró meghatározást sem nagyon lehet találni – sem a köz-, sem a tudományos nyelv nem tud megfelelő tényezőket csokorba szedni.
Lássuk, mit tudunk mégis! Először is, általában elfogadott, hogy a boldogság összetett emóció, vagyis több különböző komponensből áll. Másodszor, általában úgy gondolják, hogy a boldogság pozitív érzelem – ez alatt (nagyon leegyszerűsítve) többnyire azt értjük, hogy jó nekünk, ha boldogok vagyunk. Harmadszor, a boldogságot olyan állapotnak tekintik, amely elérésére és megtartására törekszünk, sőt mindent megteszünk érdekében. Negyedszer, úgy vélik, hogy a boldogság relaxált, feszültségmentes állapot. A következőkben megvizsgáljuk, hogy a felsorolt összetevők valóban jellemzik-e a boldogságot, és ehhez segítségül hívjuk a külső-belső testi változásokat is abból az elvből kiindulva, hogy a test többnyire őszinte (őszintébb, mint a szó…).

Bol + dog + ság
Abban, hogy a boldogság összetett érzelem, lényegében nincs vita; arról azonban, hogy milyen elemekből áll össze, igen keveset tudunk. A legtöbb szakmai leírás az egyik összetevőnek az örömöt említi, s ez – figyelembe véve, hogy ez az egyetlen igazi pozitív alapemóció (tehát olyan, amely velünk születik, és minden emberre egyaránt jellemző) – elfogadhatónak is tűnik. Meg kell azonban jegyezni, hogy az összes (nagyjából) elfogadott alapemóció – öröm, méreg, félelem, szomorúság, meglepetés, undor – közül ezzel kapcsolatban rendelkezünk a legkevesebb bizonyító adattal. Az örömön kívül gyakran valamilyen esemény bekövetkezésével kapcsolatos, pozitív érzelmet szokás említeni; erre a tényezők számbavétele során még visszatérünk. Nagyon sokféle nézet létezik arról, hogy melyek és milyenek is a bonyolult pozitív érzelmek. Ezekből kevesebbet tartunk számon, mint negatívból: ilyen például a büszkeség, a szeretet, a szerelem, a győzelemittasság, a felszabadultság, a lelkesedés stb.

A boldogság eredete
Több kutató is úgy véli, hogy a pozitív érzelmek ősforrása a szaporodási viselkedés, az abban elért sikeres tevékenység érzése lehetett talán az „ősboldogság”. A szexualitás mint viselkedési folyamat elemzése sokat segíthet a boldogság megértésében. Az alap egy ősi, valószínűleg öröklött késztetés, a szexualitás szükséglete, amely részben genetikai, részben belső szervi, részben külső körülmények hatására alakul ki. Ha van jelen – vagy viszonylag könnyen található megfelelő lehetséges – partner, kialakul egy motiváció, a szexuális vágy, amely már általában egy (ritkábban néhány, de jellegében hasonló) célpontra irányul, tehát konkrét. A következő lépés volna a szexuális viselkedés, csakhogy ez többnyire akadályokba ütközik, amelyek lehetnek fizikai, biológiai, viselkedési vagy szociális természetűek.

 

*** Az aktuális lapszámunkat keresd a kiemelt újságárusoknál! RELAY, INMEDIO***
>>>BOLTLISTA<<<